Archive for 2003. augusztus

Áthatolhatatlan dzsungel, mocsarak, leszakadt hidak, monszun. Mindez nem akadályozta meg a magyar expedíciót abban, hogy Madagaszkár szigetén emléket állítsanak a híres magyar utazónak, Benyovszky Móricznak.

Egy kis falu a dzsungelben, Maroantsetra. Ezen a tájon alapította meg 1774-ben Luisbourg városát a magyar világutazó, Benyovszky Móricz, és 1786-ban itt sebezte halálra egy francia ágyúgolyó, amikor harcba szállt a malgas nép védelmében, akik uralkodójuknak választották a hazájától messzire kalandozó magyar huszárt. Idén februártól emléktábla és szobor hirdeti nevét a faluban.

Szabadság szobra

– Azért szerveztünk februárban egy kéthetes expedíciót, hogy a fővárosi Benyovszky kertben felállított, szabadságot jelképező madárábrázolás másolatát elvigyük arra a földre, ahol Benyovszky személyében az első magyar lépett Madagaszkár szigetére – mondja a Magyar-Madagaszkári Baráti Társaság elnöke, G. Németh György. – A hét tagból álló, magyar-nemzetközi expedíció Benyovszky életének fontos állomásait kereste fel a szigeten. A szobrot egy kis ünnepség keretében állították fel a dzsungel eldugott falucskájában. Maroantsetrát csak repülőgéppel lehetett megközelíteni, mocsarak és leszakadt hidak választják el a világtól.

Zebuvér a talapzaton

A helybéliek örömmel fogadták a vendégeket, a falutanács megszavazott egy teret a szobornak, sőt, a lakosok segítettek megépíteni a talapzatot is. Hogy az esemény fényét még tovább emeljék, a törzs állatáldozatot mutatott be: megöltek egy zebut, és a vérével megszentelték a szobrot. A kis dzsungelfaluban eddig még utcanévtáblák sem voltak, de a teret, ahol a szobrot felállították, azóta Benyovszky térnek nevezik.

– Benyovszky nevéhez legendák fűződnek Madagaszkáron – meséli G. Németh György. – Úgy tartják, ahol a “báró”-val (így nevezik őt) kapcsolatos helyek, tárgyak találhatók, ott kincs van elrejtve. Előfordult már, hogy a Benyovszky tiszteletére felállított emlékoszlop tövében – drágaságok után kutatva – feltúrták a földet. Sajnos, tartani lehet attól, hogy a szoborral is előfordulhat ilyesmi. Hogy ez ne történjen meg, a szobor védelmét nem akárki vállalta magára: Tsimanova Estan dit Cyrile, a kis falu rendőrfőnöke, aki egyetlen rendőr a környéken. Sok teendője nincs, a falu párszáz lakosa békében él együtt, mint egy nagy család. Nehéz az élet a trópusokon, a helyieket lefoglalja a mindennapi harc a puszta fennmaradásért. Főképp halászattal, rizstermesztéssel foglalkoznak a törzs tagjai.
Rendőri védelem

A fővárosban, Antananarivóban a nagy szegénység miatt elterjedt a megélhetési bűnözés, a prostitúció, de a kis óceánparti faluban nem nagyon történnek jelentősebb bűncselekmények. Nem csoda hát, hogy a rendőrfőnöknek sem egyenruhája, sem fegyvere nincs, mert nincs szükség rá, a tekintélye is elegendő az esetleges nézeteltérések elsimítására. Egyedüli fegyvere a bozótvágó kés, annak is inkább a dzsungelben veszi hasznát.
KOÓS KINCSŐ
FOTÓ: ARCHÍV

(Zsaru, 2003/15. 7. o.)