Archive for 2010. augusztus

1786. május 23-án Madagaszkáron, a franciák elleni küzdelemben életét vesztette Benyovszky Móric, a 18. század híres utazója. Benyovszky Móricot, akinek nevéhez földrajzi felfedezések is fűződnek, a Mauritanie erőd tövében temették el.

1746 szeptemberében a Nyitra megyei Verbón született Benyovszky Móric, a 18. század híres utazója.  Miután a vagyonos családban felnőtt fiú apja halála után elvesztette a családi örökséget jelentő birtokot, Lengyelországba utazott, és aktív részese lett az oroszok elleni felkelésnek.
A lengyel megmozdulást azonban az oroszok kegyetlenül leverték, és Benyovszkyt szibériai börtönre ítélték. Több sikertelen szökési kísérletet követően, a kamcsatkai kormányzó lányának rajongását kihasználva, végül egy elrabolt hajó fedélzetén csak sikerült megszöknie a fogságból.

A számtalan izgalmas kalandot megélt Benyovszky 1774-ben – francia megbízásból -Madagaszkáron kötött ki, ahol emberségének és írni-olvasni tudásának köszönhetően a bennszülöttek között olyan hatalmas népszerűségre tett szert, hogy a sziget királyává is megválasztották. A francia uralkodó viszont nem ismerte el Benyovszky királyi címét, és közvetetten ugyan, de a sziget elhagyására kényszerítette.

A több európai országban is megfordult Benyovszky 1785 elején azonban úgy döntött, hogy – a száműzetésre fittyet hányva – visszatér Madagaszkárra, és megszilárdítja a korábban megszerzett hatalmát. A konszolidáció jegyében a bennszülöttek segítségével még Mauritanie erődjét is felépítette.

A franciák azonban nem nézték jószemmel Benyovszky madagaszkári ténykedését, és 1786. május 23-án rátámadtak a híres utazóra. A halálos sebeket szerzett Benyovszky Móricot a Mauritanie erőd tövében temették el.

Linkajánló: Benyovszky Móric kalandos életútjával a National Geographic Magazin 2004. októberi száma is foglalkozott.

Benyovszky kastély

Benyovszky kastély

A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének egyik, már-már napfényes márciusi napján érkezett meg a Tiara csoport népes küldöttsége Rigyácra, amely a XIX. században került a Benyovszky család birtokába, és a nemzetség kiemelt temetkezési helyévé vált.

Körülbelül ötszáz főt számlál a település, ahol egyre több a munkanélküli és erősödik a szegénység, de ahol töretlen a derű, a szorgalom és a szebb jövőbe vetett hit. Ide vitte el delegációnk a Tiara cégcsoport barátságát, segítő, együttműködő szándékát és a munkatársak, barátok körében gyűjtött adománycsomagot…

Rigyác Nagykanizsától 15 kilométerre található zsákfalu, amelyet a szomszédos Eszteregnyével együtt a világháló elterjedése és a néhány éve megépült autósztráda ténylegesen is bekapcsolt  az ország vérkeringésébe, így aztán  gyorsan elrepült az odavezető kétórás autóút is. Társaságunkat (Bíró Katalin, Pataky Zsuzsa, Dr. Bada János, Petre Gyöngyi, Bogyay Katalin Jusztina, Náfrádi István) – amely a helyszínen kibővült G. Németh Györggyel, a Magyar–Madagaszkári Baráti Társaság elnökével -, nagy szeretettel, jó szóval, megannyi kérdéssel, jó történetekkel és finom ebéddel várta Tóth Imre polgármester úr, munkatársaival, Kirner A. Zoltán esperes-plábános úrral  és Kele Lajossal, Eszteregnye polgármesterével.

Igazi lokálpatriótákat ismerhettünk meg, akik szeretik településüket, őrzik és ápolják a hagyományokat, és lehetőségeikhez mérten, sőt, gyakran még azokon felül is szolgálják a falu előrehaladását.

Kis falu Rigyác, de azért két nevezetes épület is őrzi a Benyovszkyak dicsőségét. A templom a Benyovszky-kriptával karbantartott és szép. A másik a volt Benyovszky-rezidencia, a kastély.  Ez utóbbi sajnos igen megroggyant állapotban várja azt a vevőt, aki fantáziát lát ebben a romjaiban is büszke épületben, aki a maga és a környék hasznára váló fejlesztéssel kelti életre a történelmi falakat  és a parkot.

Az egykor gyönyörű  rigyáci Benyovszky kastély. Megmentőre várva, 2010-ben.

A kellemes délután keretében G. Németh György Rigyácnak ajándékozta Benyovszky Móric  gróficím-adományozó okiratának hiteles másolatát, a Tiara Csoport pedig átadta azt a kisbusznyi adományt, amely tartalmának – főleg ruhaneműk, könyvek és játékok – szétosztását a polgármester úrra bíztuk, hiszen ő tudja igazán, hol kell a segítség.

Mi ezen a délutánon egy cseppel talán csökkentettünk a tengernyi szegénységen, de ami ennél is fontosabb: megegyeztünk a hosszú távú együttműködésben, hogy lehetőségeinkhez mérten, kapcsolataink segítségével ápoljuk Rigyác és a Tiara Csoport között megkezdődött baráti kapcsolatot… Vivát Benyovszky! Vivát Rigyác!

Szolcsánszky Szilvia – Tiara M.

2010. június 28. 00:00 , Magyar Nemzet, Nagy Áron

Mától látogatható a fővárosi állatkert új pavilonja, a Madagaszkár-ház, amelyben a világ második legnagyobb szigetországának élővilágával ismerkedhetünk. A kiállítótér közepén stilizált madárszobor áll, amely Benyovszky Móric – a XVIII. századi, felvidéki magyar utazó, Madagaszkár egykori „királya” – emlékét őrzi.

A történelmi Magyarország feldarabolásával számos jeles személyiség szülőhelye – így Benyovszkyé is – más állam területére került. Megkezdődött a történelemkönyvek átírása, s egyesek most azon fáradoznak, hogy büszke szlovákot faragjanak a verbói születésű világutazóból. Nemrég pozsonyi dokumentumfilmesek jártak Madagaszkáron, hogy feldolgozzák „hősük” történetét. G. Németh Györgytől tudjuk, egy magyar utazó által korábban állított szerény emlékoszlopon ismeretlenek átfestették a feliratot, jelezvén: el a magyar kezekkel Benyovszkyról.

Madagaszkárról az utóbbi időben sokaknak az animációs film, és annak egy betétdala jut eszébe. Ezzel együtt pedig egyre többen kíváncsiak a világ második legnagyobb szigetországának egyedülálló élővilágára. Alighanem erre az igényre felelt a Fővárosi Állat- és Növénykert, amikor az 1912-ben Majomháznak épült pavilonját a közelmúltban madagaszkári tematikájú kiállítótérré alakította át. A megújult létesítményben többféle makifaj, illetve különféle, kifejezetten a szigethez köthető kétéltű és hüllő, továbbá számos madárfaj mutatkozik be mától. A Madagaszkár-házba belépők akaratlanul is szembetalálkoznak egy különös madarat ábrázoló szoborral, amely Benyovszky Móric szellemét hivatott megidézni.
Benyovszky Móricot egyesek romantikus kalandornak mondják, mások a nagy utazók között tartják számon. Utóbbiak közé tartozik G. Németh György is, a Magyar–Madagaszkári Baráti Társaság elnöke, aki az előbb említett szobrot adta a kiállításhoz. Az alkotás annak az emlékműnek a nagyobbik testvére, amelyet az elnök és társai állítottak fel néhány éve Madagaszkáron. De ki is volt a világutazó?
A Felvidéken, Verbón született 1741-ben. Katonának tanult, majd elhagyta az országot és az 1760-as évek végén részese lett a lengyel nemesi felkelésnek. Orosz hadifogságba esett és Kamcsatkára száműzték. Benyovszky azonban 1771 tavaszán felkelést szervezett, s elfoglalt egy erődöt. Később a Péter és Pál nevű hajón Japán és a dél-kínai Makaó érintésével az Indiai-óceánon át Madagaszkárig jutott, majd Afrikát megkerülve 1773-ban kikötött Franciaországban – idézte fel a XVIII. századi hazánkfia életének első szakaszát a tiszteletére létrehozott társaság elnöke.
Madagaszkárra 1774-ben tért vissza, s francia megbízásból megalapította Louisbourgot. Két évvel később a bennszülöttek megválasztották „királyukká”, de párizsi udvari intrikák ellehetetlenítették vállalkozását. Több országban, még az amerikai kontinensen is igyekezett támogatókra lelni újabb útjához. Végül visszajutott a szigetre, ahol 1786-ban egy – állítólag – célt tévesztett francia ágyúgolyó végzett vele. „Szigetén” emlékét egy róla elnevezett utca őrizi a fővárosban, illetve a franciák is állítottak egy obeliszket a tiszteletére 1886-ban – folytatta G. Németh György. Bizonyára kevesen tudják, hogy Benyovszky hét évvel előzte meg utazásával az angol James Cookot az északi Csendes-óceánon, s jó évszázaddal a császári és királyi adminisztrációt, amely csak a XIX. század második felében kezdett el egy, az Adriai-tengerre kivezető csatornarendszer megépítésében gondolkodni – jegyezte meg a baráti társaság vezetője. A szervezet egyébként 2002-ben jött létre azzal a céllal, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek a nagy utazóra.
„Korábban alig foglalkoztak Benyovszkyval Magyarországon. Jókai Mór írt könyvet róla, de azóta csak egyszer-egyszer említették meg publikációkban, útikönyvekben” – emlékeztetett G. Németh György, aki társaságuk megalakulása után expedíciót kezdett szervezni. A cél az volt, hogy eljussanak Madagaszkár északi részébe, oda, ahol a sziget „királya” berendezte központját. Itt helyezték el az állatkert Madagaszkár-házában látható szobor kisebb mását, amire a helyi törzs vezetője azóta is vigyáz. Az egyesületnek azt is sikerült elérnie, hogy a madagaszkári történelemkönyvekben külön fejezet szóljon a magyar „királyról”, Benyovszky Móricról.