Archive for 2015. augusztus

MAGYAR VOLT-E BENYOVSZKY ?

A Facebook oldalakon kibontakozó vitához, nagyon szubjektív és gyakran valótlanságot állító, tudatlanságot tükröző véleményekhez a budapesti Benyovszky Társaság az alábbiakat kívánja hozzáfűzni. Az írás  szerzője  dr. Lugosi Győző történész, egyetemi docens, azon kiváló kevesek közé tartozik, aki évtizedek óta  foglalkozott a témával. Több írása és konferencia előadásai hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük: ki is volt Benyovszky Móric. Véleményét szívesen ajánljuk a szlovák nemzettudat építőinek a figyelmébe is.

Tehát arról van szó (amit jó párszor elmondtam, sőt, le is írtam az elmúlt években, évtizedekben), hogy az a kérdés: “Szlovák volt-e Benyovszky?” (csakúgy, mint az, hogy “Magyar volt-e Benyovszky?”) feltehetetlen, pontosabban: episztemológiai csapdát rejt. A kérdés ugyanis a nemzethez tartozás (nemzeti identitás) modern – a XIX. századi polgári/kapitalista fejlődés nyomán/következtében konstituálódott s ma is fennálló – összetevői, tartalma szerint tétetik fel, amitől lényegileg különbözött a XVIII. század közepén, az átalakuló Kelet-közép-Európában, s jelesül a Habsburg Birodalom függésében létező Magyar Királyság kötelékében élő, az identitások (önazonosságok) rendkívüli sokféleségével megáldott/megvert emberek viszonya ahhoz, hogy mi “magyar” vagy “szlovák”. Másként fogalmazva: egy családi vagy szomszédsági körben tótul (a “szlovák” szó ui. neologizmus, amelyet majd csak a XIX. század első felében induló szlovák nemzeti “ébresztők” vezetnek be) beszélő Nyitra vármegyei (mondjuk, verbói) kis- vagy középnemes (mint amilyen Benyovszky családja is volt) minden további nélkül tekinthette magát magyarnak, ti. a Magyar Királysághoz (a Magyar Szentkorona Országaihoz) tartozónak, egyszersmind a Habsburg uralkodó, Mária-Terézia vagy II. József hűséges alattvalójának. Mindazonáltal – és annak ellenére, hogy úgy tudom (régen olvastam róla, ezért nem vagyok biztos benne – ellenőrizni kellene), Benyovszky édesanyja tótul írta meg végrendeletét -, a Mémoires et voyages (tehát az emlékiratok eredeti, francia szövege) alapján, nevesen az ott szereplő malgas nevek átírását látva (emlékszem pl. erre a törzsfőnök-névre, hogy “Ciewi”, ami malgasul “Tsievi”: a “c” hangot” “c” betűnek csak magyarul beszélő ember ír le), nekem úgy tűnik (annak idején ezt említettem is a Századokban megjelent tanulmányomban), hogy Benyovszky anyanyelve magyar volt, vagyis vszleg a sok, általa kisgyermekkortól magától értetődő módon beszélt nyelv közül a magyar volt számára a “legotthonosabb”, és bár sose fogjuk megtudni, így volt-e, alighanem a magyar volt az a nyelv, amelyen kisgyermekként édesanyja hozzá szólt… Ez azonban – még egyszer hangsúlyozom – nem elég ok arra, hogy önkényesen, a későbbi/mai nemzetfelfogás  szerint akár magyarnak, akár tótnak/szlováknak “nevezzük ki”.

Dr. Lugosi Győző

SZLOVÁK VOLT-E BENYOVSZKY ?

A Facebook oldalakon kibontakozó vitához, nagyon szubjektív és gyakran valótlanságot állító, tudatlanságot tükröző véleményekhez a budapesti Benyovszky Társaság az alábbiakat kívánja hozzáfűzni. Az írás  szerzője  ismert jogtörténész , azon kiváló kevesek közé tartozik, aki évtizedek óta kiemelkedő kutatásaival kíván hozzájárulni a valódi “Benyovszky-kép” kialakításához. Véleményét szívesen ajánljuk a szlovák nemzettudat építőinek a figyelmébe is. Benyovszky Móric anyakönyvezve Benyovsky Moric    

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy felvidéki szlovák állampolgárságú magyar szerző etnoszociológiai témában írt könyvének címe: “Viharvert nemzettudat”. Amit a cím állít, súlyos realitás. A Kárpát-medence XX-XXI. századi történelmének kivétel nélkül mindenkit sújtó, kölcsönös ellenérzéseket és sérelmeket generáló  aktuálpolitikai képződménye. Röviden szólva ez a háttere és magyarázata annak a felbuzdulásnak is, ami a facebook-on most épp Benyovszky származását környékezi. Ami pedig magát az érveket és ellenérveket összegző “Szlovák volt-e Benyovszky” című cikket illeti, a lehető legjobb példa arra, hogy milyen viharokat kavarhatnak például a Wikipédiá/k/ból nyert “adatok”, különösen, ha azokat ráadásul még felületesen is kezeljük!

Nézzük az érveket, pro és contra:

1/ A szlovák wikipédia  (természetesen, de mi legyünk mégis méltányosak, s “elhallgatás” helyett vélelmezzünk csak mulasztást vagy ‘wikipédikus’ tájékozatlanságot)  nem tulajdonít jelentőséget annak a ténynek, ami magyar oldalon genealogice nagyonis lényeges: hogy ama bizonyos lengyelországi száműzetésbe került család nota bene: magyar volt. Egyes adatok arra utalnak, hogy Vági volt a nevük, s a Mosoni-kapu környéki birtokukról, … tehát egyáltalán nem “szlovák nyelvterületről” szakadtak Lengyelországba.  S hogy ott, a lengyel nyelvi környezet ellenére nem (mégsem) váltak virtigli lengyellé, jelzi az, hogy amint a száműzetés oka elmúlt, fiaik hazajöttek Magyarországra, és vitézséggel kitüntetve magukat, rehabilitálódtak, visszaszerezték magyar nemesi jogállapotukat, és elveszített birtokaik helyett új adományban részesültek. (Talán egykori magyar nevüknek is szerepe, például nosztalgikus szerepe volt a vágmenti birtokadományban.)

2/ Önmagában annak, hogy valaki milyen nyelvi vagy települési környezetben született, él, egzisztál, netán még beszéli is az adott nyelvet, semmiféle szerepe nincs az identitásra.  Aki ennek az ellenkezőjét állítja, egyben azt is állítja, hogy például egy angol gyarmati tisztviselő és annak gyereke, pusztán a nyelvi és etnikai közeg révén egyszercsak malájjá, vagy más egyéb szinesbőrű bennszülötté válik. …

Vagy vegyük például Benyovszky madagaszkári ampanszakabéságát.  Vajon Benyovszky ettől levetette volna magyarságát, avagy feltételezett szlovákságát, és malgassá vált? … Ugye mekkora naivitás? …

3/ A nyelvi közeg csupán annyiban meghatározó, hogy gyakorlatilag az adta a testvérpár adománybirtokainak nevét. Így adta Benjámin birtokának a szláv Benyó változat alapján a BENYOV nevet, ami azt jelenti, hogy “Benyóé”, és Urbán birtokának az URBANOV helyevet, ami azt jelenti, hogy Urbáné. Így ragadt rájuk aztán,  valószínű, hogy nem szlovák, hanem lengyel reminiszcenciával  a Benyovszky és Urbanovszky név: s jellemzően a magyar toleranciára, ezt a nevet a magyar közeg is tiszteletben tartotta, s tartja a mai napig is.

4/ Ehhez már csak azt kell hozzáfűzünk, hogy Benyovszky, sok külországban megfordulván, a nevét nem ‘szlovákosan’  írta, hanem rendszerint csak magyar vagy lengyel módra, avagy az épp adott nyelvi környezet ortográfiája szerint.

(És ha már a “helyesírásnál” tartunk, nem “Brutóc”, hanem “Brunóc”!)

5/ A Szentgyörgyi gimnázium “anyakönyve”   – ami valójában csupán osztálykönyv –   nemcsak a szlovákok által idézett egyetlen helyen szerepelteti a Benyovszky nevet, hanem   – nota bene –   két évfolyamon: s ezek közül az első bejegyzés szerint a család “magyar nemes”. A következő évben, más kézírással áll a megváltoztatott etnikai adat. Vajon mi lehet az oka a változásnak? … Netán a tanári befolyás? Ugyanis iskolai felsőbbségi szándék, indíttatás, kezdeményezés nélkül a változtatásra aligha kerülhetett sor. Ahogy a korábbi magyar adat se kerülhetett körtudomással ellentétesen az”anyakönyvbe”.

6/ Vajon az angol Wikipédia mennyiben autentikusabb forrás Benyovszky-identitási kérdésekben, mint akár a magyar akár a szlovák?

7/ Vajon komolyan vehető-e az az érv, hogy “‘akármilyen volt is a család nemzetisége, az nyilvánvaló, hogy a család szlovák környezetben élt, tehát Benyovszkynak erős szlovák kötődései is lehettek”???

Ettől lett volna szlovák?

Komolyan gondolható, hogy a jobbágyok, a cselédség vagy a szomszédság, netán a baráti kör egyes tagjainak nyelve határozta meg a Benyovszky család identitását? Az hogy ők maguk milyen nyelven beszéltek, milyen nyelven írtak családon belül egymásnak, az mit se számít? Ugyanis a családi nyelv dokumentáltan is a magyar volt.

8/Komolyan gondolható, hogy amit a saját identitásáról maga Benyovszky mond, arra a “Vivát Benyovszky” c. XX. századi film a legautentikusabb forrás? Természetesen a magyar változatban meghagyták magyarnak, a szlovák változatban viszont szlováknak vallja magát. …

DE mi az, amit erről Ő maga írt? Az hogy “magyar nemes”. Persze ettől még lehetne akár szlovák származású is, csakhogy itt az a bökkenő, hogy a magyar mellett említi a lengyel családi kapcsolatait is. Márpedig ha bármi okból szlováknak /is/ tekintette volna magát vagy a családját, akkor a lengyel vonal ráadásul való felemlítése mellett a szlovák “kötődés” megemlítése is logikus lett volna. Pláne az orosz fogság alatti kihallgatása során: amikor is sem a magyar sem a lengyel kapcsolat nem válhatott előnyére, a szlovákkal viszont legalább némi szimpátiát kelthetett volna maga iránt.  Vajon miért nem tette?

9/ Egyébként semmi baj az esetleges szlovák származással. A baj az adatok manipulálásával, olykori valótlanjságával van.

A cikk végén emlegetett “közös örökséggel” pedig csak az a baj, hogy azt diplomáciailag csupán mi magyarok vesszük tekintetbe. Az un. utódállamokban ez nem szokás. Ellenkezőleg, … de erről itt most többet ne szóljunk.

Dr. Szádeczky-Kardoss Irma