A magyar Benyovszky-kép Jókai Mór irodalmi megfogalmazásában kötődik leginkább a nemzeti emlékezetben. Mostantól a XXI. századi kornak megfelelő színházi műfajban, musicalban erősítheti ezt a képet: a székesfehérvári Vörösmarty Színház nagy sikerű produkciója, a „Benyovszky, a szabadság szerelmese”

Szikora János Jászai-díjas rendező kiváló alkotása úgy emeli a magyar történelmi személyiségek rangjára a világhírű magyar utazót, hajóst, katonát és földrajzi leírót, a nagyívű és jelentékeny nemzetközi és hazai kapcsolatrendszerrel bíró személyiségét,  hogy hozzájárul a nemzeti értéket jelentő történelmi Panteonjába emelni ahhoz méltóan, aki ezt egykor két kötetben megírta, akitől a keresztnevét örökölte. 

A musical hozzájárul ahhoz, hogy érzékelhessük: mennyiféleképpen lehet láttatni, közel hozni a ma emberéhez, főleg a fiatalokhoz a történelmet. Tudjuk, Benyovszky azért írta meg az emlékiratait, hogy olvassák. Jókai tovább olvasta és fogalmazta szárnyaló fantáziával, Szikora János pedig színpadi képekbe álmodta azzal a jó reményű szándékkal, hogy mások is tovább gondoljak az egykori magyar hajós hős történetét, üzenetét.

Nagy Tibor Magnus Grand Prix és Best  Continental European Composer-díjas zeneszerző dallamai, mintha a tenger hullámaival együtt landolnának: időnként óriási viharokat a szelíd hömpölygő habok váltják, az érzelmek hangulat váltakozásai úgy idomítják a történéseket, hogy gyakran a prózai szöveg nélkül is érthető a történet. György-Rózsa Sándor Benyovszky alakítása eddigi pályafutásának a  csúcsa. Alakítása nem egyszerűen szerepjátszás: időnkét úgy tűnik, mintha belebújt volna a főhős lelkébe, mi több, benne lakozik maga a Benyovszky. Tudjuk, nagyon régen vágyott erre a szerepre, talán a gyerekkora egyik legdédelgetettebb vágyát valósíthatta meg ezzel. Két felvonáson át kormányozza nemcsak a hajóját, hanem a kiváló társulatot is a színes jelenetekben, földrészeken át egészen a kultikus megsemmisülésig, ami a malgasi felfogás, a bennszülötti kultúra szerint egy új élet kezdete, amely arról szól: csak az hal meg akit elfelejtenek.

Így vagyunk mi is Benyovszky Móriccal: bár az elmúlt évszázadokban időnként elhomályosult az emléke, időnként azonban felerősödött, akárcsak mostanában, ezzel az előadással emlékezünk rá is. Itt van közöttünk, bennünk. Köszönet az előadás létrehozóinak, alkotóinak, és megvalósítóinak.